Kovács Melindával beszélgettem és kérdeztem arról, hogyan élte meg a II. Prevital My Way Ultra 100mi (160 km) versenyt. A Balaton körüli futóverseny az eddigi leghosszabb futása volt és így is sikerült a második helyen célba érkeznie.
Kocsi Judit Sport mentáltréner: Mesélj elsőnek a versenyről. Milyen volt, hogyan zajlott, volt-e aki segített közben neked?
Kovács Melinda ultrafutó: A II. Prevital My Way Ultra 100mi (160 km) távján indultam, mely egyben a Magyar Ultrafutó Liga Bajnoksága is volt. Az útvonal aszfalton haladt a Balaton mentén Gyenesdiástól Balatonaligáig. Kemény verseny volt, sok megpróbáltatással. Az első 40 km könnyen eltelt, de a délutáni melegben a kicsit gyors tempó és magasabb pulzus a későbbiekben megbosszulta magát, s a táv további részét hullámvasútként éltem meg. Az úton a párom, Lénárt Lajos kísért kerékpárral, etetett-itatott, tartotta a lelket bennem a nehéz pillanatokban. Nélküle nem sikerült volna.
Judit: Megfutottad életes első 160 kilométeres versenyét. Hol helyezkedik el ez a táv az utadon? Honnan indultál, és mennyi időbe telt, mire ideáig eljutottál?
Melinda: 5 éve futok rendszeresen, akadályfutással és terepfutással kezdtem rövidebb távokon, de hamar rájöttem, hogy a hosszabb távokon érzem igazán jól magam. Az ultra távokat terepen futottam először, 2022-ben a Mátrabérc, UTH, Szilvásvárad Trail, UBT hosszú távjain. Idén az aszfaltos versenyek motiváltak leginkább, így a páros UB teljesítés után, ahol 110 kilométert futottam, az UTT 130 kilométeres távján indultam, ahol női 5.-ként értem célba. Szerettem volna még ősszel egy hosszút futni, így esett a választásom a My Way Ultrára, mellyel már a 2024-es célversenyemre, az egyéni UB teljesítésre készülök.
Judit: A versenyen második nőként értél célba. Számítottál rá, hogy dobogós lehetsz?
KM: Nagyon meglepett az ezüstérem, nem számítottam rá. A célom a teljesítés és a tapasztalatszerzés volt, melyek által tovább tudok fejlődni, így nagyon boldog voltam, hogy még dobogóra is állhattam.
Judit: Fizikailag, vagy mentálisan nehezebb egy ilyen hosszú verseny számodra?
Melinda: A rendszeres edzések fizikálisan felkészítik a testet arra, hogy ezt a hosszú belső utazást támogassa. Mentálisan nagyobb megpróbáltatásnak érzem, hiszen minden fejben dől el, el kell hinned, hogy meg tudod csinálni ahhoz, hogy véghez is tudd vinni. A rajtban nem lehet kérdéses az, hogy megcsinálom-e, tudnom, hinnem, éreznem kell, hogy ott leszek a célban.
Judit: Mi volt a legjobb és a legrosszabb pillanat/élmény a versenyen?
Melinda: A legjobb pillanat az éjszakai Balaton parti futás volt, csak a sötét víztükör és a parti fények képe, a víz illata, a hűvös szellő, az éjszaka hangjai, ami nagyon elvarázsolt.
A legrosszabb pillanat egy komolyabb mélypont megélése volt 120 km-nél, több órás émelygés, hasmenés, frissítési nehézség után a délelőtti égető napsütésben rám tört a sírógörcs, ami eléggé megijesztett, de szerencsére tudatosan tudtam kezelni a helyzetet, légzőtechnikával, és az újbóli rendszeres frissítéssel átlendültem rajta.
Judit: Volt olyan pillanatod, amikor te is a feladás határán voltál? Hogyan lendültél át a holtpontokon? Mi adott erőt?
Melinda: Nem volt olyan pillanat, hogy a megálláson gondolkodtam volna, szerettem volna szintidőn belül célba érni, emiatt aggódtam néha, de biztos voltam abban, hogy ha fizikai akadálya nem lesz, akkor végig megyek az úton.
Judit: Volt külön versenytaktikád, vagy csak a cél, hogy teljesíteni kell a távot?
Melinda: A távot szakaszokra bontottam, így mindig csak egy adott táv megtétele volt a cél. Lépésről lépésre haladtam.
Judit: Milyen érdekes tapasztalatot szereztél? Milyen tanulságot viszel tovább magaddal?
Melinda: Nagyon hasznos tapasztalatokat szereztem, ezért jöttem, s úgy érzem segíteni fogják ezek a további fejlődésemet. Megtapasztaltam az ultrafutás mélységeit és magasságait, az állandó problémamegoldást, újratervezést. Úgy érzem, hogy az eddiginél sokkal tudatosabb, részletesebb felkészülésre van szükségem az útvonalat, a frissítést a mentális felkészülést illetően.
Judit: Az kétségtelen, hogy muszáj fizikailag készülni az ilyen hosszú tervekre. De mi a helyzet a mentális felkészüléssel, milyen módon készülsz fejben arra, hogy akár egy álló napon keresztül futnod kell?
Melinda: Mentálisan az útvonal részletes megtervezésével, szakaszokra bontásával készülök. Igyekszek minden problémalehetőséget felmérni, felkészülni arra, s annak a megoldására.
Sokat segít ebben, sport mentáltrénerem, futótársam Kocsi Judit, aki segít a felmerülő aggodalmak, feszültségek oldásában. Gyakran 1-1 mondata segít át a legnehezebb pillanatokban.
Judit: Mennyit készülsz heti szinten, hogy folyamatosan előre tudj lépni?
Melinda: A heti terhelést Varga József futóedző adja, változatos 60-70 kilométeres heti futásokkal, de 100 kilométeres hetek is becsúsznak.
Mellette keresztedzésként kerékpározok, jógázok, erősítek s tudatos táplálkozással támogatom szervezetemet.
Judit: Hogy sikerül egyensúlyt tartani a sport, a munka és a család között?
Melinda: Természetesen az egyensúly fenntartására törekszem de sokszor ez nagyon nehéz feladat. Az edzéseimet az esti órákra időzítem vagy kora reggelre, hogy minél kevesebb időt vegyen el a családi életből. A versenyek kiválasztását gyakran egybekötöm családi nyaralásokkal, kirándulásokkal. A baráti kapcsolatok ápolása sem könnyű feladat, hiszen nem sok szabadidőm van, így velük főleg közös futásokon, versenyeken találkozom, illetve próbálom úgy szervezni, hogy együtt utazhassunk, egy szálláson lehessünk egy-egy versenynél, mert nagyon sokat jelent a támogatásuk, biztatásuk, motiválásuk számomra. A közösen megélt örömök felülmúlhatatlanok.
Óvónőként dolgozom, a munkám során a kollégáim támogató biztatását élvezem, a gyerekekkel közösen szurkolnak nekem, s nincs is csodásabb, mint amikor a gyerekek csillogó tekintetét látom, mikor körbeadom az érmet, vagy kupát, s mesélek nekik a versenyemről.
Judit: Mit tudnál javasolni azoknak az embereknek, akik ijesztően nagy feladat előtt állnak?
Melinda: Ha lelkiismeretesen elvégzik a feladathoz szükséges munkát, nyugodtan állhatnak a rajtban, hálával a szívükben, hogy odáig eljutottak.
Köszönöm Melindának, hogy válaszolt a kérdéseimre ebben az interjúban és kívánom neki, hogy a lehető legjobban sikerüljön mind a felkészülése, mind a következő célversenye, az UltraBalaton 2024, amelyen 210 kilométer vár majd rá. Viszont fejben olyan erős, hogy biztos vagyok benne, hogy menni fog számára ez az akadály is.
